Rágcsáló mizéria

A Szolnok LAN győzelem után úgy éreztem, hogy egy stabil, összeszokott csapattá kovácsolódunk lassan. Egyetlen rés volt a pajzson: KisA. Kiemelkedő irányítói adottságai mellett skillben KisA elmaradozott a csapat többi tagjától és bár erősek voltunk, még többet akartunk. Úgy éreztük, hogy a magyar scene-ben elsőnek lenni már nem volt kihívás. Nemzetközileg akartunk jók lenni. A cealumot megviselte a vereség, így DoZeR puhatolózott nálunk, hogy nem kell-e ember. Mi pedig azonnal tudtuk, hogy ő kell nekünk. De jellemét és temperamentumát ismerve csak hatodiknak, azaz cserejátékosként vettük fel, két legyet ütve egy csapásra: nem csak a mi csapatunkat erősítettük meg, hanem az egyetlen riválisunkra is végzetes csapást mértünk. ...