Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen egérrel játszok, hanyas a sensitivity-m a játékban és persze, hogy megkaphatják-e a konfigomat. Leszögezném, hogy a megfelelő hardware fontos a játékhoz, de nem ez tesz valakit jó játékossá. Ha úgy érzed nem vagy elég jó játékos vagy csak jobb szeretnél lenni, ne az legyen az első, hogy lecseréled az egeredet, a billentyűzeted, a headseted vagy a géped, netán config-ot váltasz, hanem az, hogy megfigyeld a játékodat és megtaláld a gyenge pontjaidat. (Persze van olyan, hogyha valaki mélyponton van, akkor segít, ha sensitivity-t változtat és azzal, hogy az eddig motorikusan működő folyamatokat újra begyakorolja kilábal a hullámvölgyből, de jobb valószínűleg nem lesz.) Én hamar rájöttem, hogy nem lövök olyan jól, mint a csapat társaim, ezért, hogy ne nézzenek ki a csapatból, próbáltam mindezt csapatjátékkal, jó kommunikációval és jó helyezkedéssel kompenzálni. Mindig próbálok tanulni valami újat a nálam jobb játékosoktól vagy tesztelni, hogy hol vannak a határaim, mi az, amit még meg tudok oldani és mi az, amit már nem. Ezeket a határokat két fő tényező szabja meg: elsősorban a tehetség és a nyitottság az új dolgok befogadására, másodsorban az, hogy milyen hardwaret használ az ember. Nézzük mire van szükségünk ideális esetben:

Először is kell egy olyan PC, ami fix 100 fps-t produkál 5v5 harci szituációkban. Ha ez nem adott, akkor a fegyverünk lassabban lőhet és a legkellemetlenebb szituációkban akadhat meg a mozgásunk folyamatossága, ami negatív irányban befolyásolhatja a teljesítményünket.

Kell egy megbízható internetkapcsolat, ami külföldre is stabil és alacsony pinget biztosít.  Ilyen nagyon kevés van Magyarországon, az sem mindenki számára hozzáférhető. Nekem a DigiNet szolgáltatja az internetet kifejezetten olcsón, de elég megbízhatatlanul.

Egy headsetre is szükségünk van. Én még nem hallottam olyan fülesről, ami kiemelkedően jó lett volna, így talán elsősorban kényelmi szempontok alapján javasolnám ennek kiválasztását. Én egy Sennheiser pc160sk típusú fülest használok, amivel teljesen elégedett vagyok.

Billentyűzetek közül az lenne az ideális, amin akár 5 gombot is le tudunk nyomni egyszerre. Sajnos az ilyen billentyűzetek ritkák és drágák, ráadásul az 5 gomb egyszerre történő lenyomását igazából csak pár extrém képességű játékos képes kihasználni, úgyhogy ne bánkódjunk, ha nem jutunk egy ilyen szépséghez.

Monitorból a legjobb talán a 2ms válaszidejű szélesvásznú TFT monitor, mivel a CS-t lehet 16:9-es képarányban játszani, megnövelve ezzel a játékos látószögét a hagyományos 4:3 az felbontáshoz képest.

 

Végül, de nem utolsó sorban kell egy egér. Az egér az a periféria, amit a legjobban meg kell választanunk véleményem szerint. Mivel az egérnek képesnek kell lennie arra, hogy tökéletesen kövesse minden mozdulatunkat és nem árt, hogy ha kényelmes is. A Logitech mx/g1-5 szériája, a Microsoft Intellimouse explorer/optical vagy a razer egerek mind jó választásnak tűnnek. Az ESReality egy nagyon jó összefoglaló tesztet készített erről a témáról. Ezt elolvasva már csak azt kell kitalálni, hogy melyik egér fogása számunkra a legkényelmesebb. Nekem az első komolyabb egerem egy Logitech Wingman volt. Ez egy golyós egér, amit 1999-ben dobtak piacra. Kellemes fogása volt és nem hasonlított igazából semmire, nemhogy egy egérre. Nem volt rajta görgő, de nem is hiányzott, mivel netezni nem nagyon neteztem vele.  Igazából le sem cseréltem volna, ha Anfy és NiCSe nem hívja fel a figyelmemet az új Microsoft egerekre, amiknek már megbízható optikája volt. Anfy, gore, papst és még sokan használtak ilyen egeret akkoriban. Ez volt a Microsoft intellimouse Optical 1.1a. Meglepődtem, hogy milyen manővereket lehet vele csinálni, akárhogy rántottam mindig stabilan tartotta vonalat. 8 évig használtam ezt a fajta egeret és az egyetlen hibája az volt mindig, hogy a görgő néha magától ugrott egyet. Olyan játékstílust tudtam ezzel az egérrel kialakítani, amit Anfy javasolt egy viszonylag kis sensitivity-hez és egy nagy vászon egérpadhoz. Amikor mozgásban van a csapat vagy ellenfelet keresek, akkor alkarból mozgatom az egeret széles mozdulatokkal végig az egérpadon tartva, amint ellenfelet találtunk a kisebb mozdulatokat már a csukló letámasztásával csuklóból lehet irányítani, ha pedig statikus védekező pozícióban van az ember a csuklóját letámasztva tud célra tartani, a kisebb mozgásokat pedig akár csak ujjmozgással lehet végezni. Mivel közelharcban a kis sensitivity miatt nagy rántásokat is kell végezni, ezért fontos, hogy az egér ne "szálljon el" rántás közben. Az MS 1.1a optikája ezt tökéletesen teljesítette. Régebben 12-es, majd később 6-os sensitivity beállítással játszottam és egy csuklómozdulattal tudtam 180 fokot fordulni, de távoli célpontokra nagyon nehezen tudtam ilyen magas sensitivity-vel lőni és a kézfejem izmait is folyamatosan feszíteni kellett, hogy pontosan célozzak. Most 2.5-ös a játékban a sensitivity beállításom, de hamar rájöttem, hogy ez a paraméter korántsem határozza meg, hogy mennyire gyors az egerem. Amikor az ember elmegy egy kompó LAN-ra, vagy egy netkávézóba akkor azzal, hogy ezt az értéket beüti a CS-be nem fogja megkapni ugyanazt a jól megszokott érzékenységet, amit otthon. Sok minden befolyásolja ezt az értéket: az operációs rendszertől a egér driveren át az egér frissítésének beállítása. Amikor másodszorra utaztunk Koreába, Pred4 mindenkinek az egeret rátette egy papírra, körberajzolta, majd addig húzta, míg a játékban nem fordult a játékos 360 fokot és újra körberajzolta. Ez alapján tudtuk kinn beállítani az egerek érzékenységét. Nekem jelen pillanatban a 45 cm-es Qck plus-on ha végig húzom az egeret, akkor fordul kb 360 fokot. Ez alapján állítom be lanokon is az egeret. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy a sensitivity-ből sincs jó vagy rossz -persze az extremitásokat érdemes kerülni-, minden csak megszokás kérdése, van aki gyorsabb egérrel szeret játszani, van aki lassabbal, de bármelyiket meg lehet szokni és hatékonyan lehet használni.
Azt az elvet vallom, hogy ami jól megy, azon nem kell változtatni, mégis ahogy jöttek az újabb és újabb egerek lézeres optikával, ilyen kütyüvel, olyan súlyokkal, egy gyenge pillanatomban elcsábultam és vettem egy Microsoft Laser Mouse 6000-et. Igaz kuLi óvva intett a lézeres egerektől, de nem hallgattam rá, mert annyira szépnek tűnt a kis egérke és annyira hasonlított külsőre az MS 1.1a-ra, hogy megvettem. Ekkorát még nem csalódtam egérben az az igazság. Közepes gyorsaságú mozgás lekövetésére is képtelen volt szegény, a lézeres optika gyengesége miatt. Sok időnek kellett eltelnie, hogy ezt a rossz tapasztalatot leküzdve új egér után nézzek. De végül csak megtetszett egy egér, nem csak mert szép, igényes a megjelenése, hanem mert nagyon hasonlít külsőre az MS 1.1a-ra. Ez a Razer Deathadder.

Most születésnapomra megvette nekem a barátnőm. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem neki. Ki is bontottam azonnal, telepítettem a drivert, szegeny kis MS 1.1a-t a sutba dobva. A Razer Deathadder nagyon kényelmes és szép egér és bár nagyon hasonlít az MS 1.1a-ra, azért mégsem ugyanaz, mivel ez egy jobbkezes egér, így van benne egy kis görbület, hogy kényelmesebben belesimuljon a jobb tenyérbe. Kicsit szokatlan érzés volt ugyan, de gondoltam majd megszokom. A driver konfigurálása volt a következő lépés. Regeteg, alapvetően haszontalan dolgot lehet állítani a Deathadder driverében, de nagy nehezen be tudtam úgy lőni, mint ahogy az MS 1.1a be volt állítva. Igaz, nálam az 1000Hz-re húzott USB nagyon fura hibát generált, minden páros értéknél maximálta a lekérdezési frekvenciát 500Hz-re, de minden páratlan lekérdezés 1000Hz-en ment. A játékban nagyon nehezen sikerült csak beállítanom úgy ezt az elvetemült rágcsálót, hogy ne érezzek negatív vagy pozitív egérgyorsítást. De a legmegdöbbentőbb dolog az volt, hogy a fekete szövet QCK+ egérpadon, hirtelen mozdulatra az optika megzakkant és a levegőt nézte. Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem úgy érezni, hogy nem fogom megtartani ezt az egeret. Tovább fokozódott a kétsébeesésem, amikor már 2 nap után sem tudtam úgy irányítani a fránya rágcsálót, ahogy akartam. Lehet, hogy ha adok még neki 1-2 hónapot, akkor megszokom, de annyira másképp kell a Deathaddert tartani, mint amihez az MS 1.1a-nál szoktam, hogy ez valószínűleg csak frusztrációhoz vezetett volna. Én az MS 1.1a-t épphogy ujjhegyekkel fogom azért, hogy a csuklómozgás végén még apró ujjmozgatással tudjam korrigálni a célkereszt pályáját. Ezt a Deathaddernél két dolog miatt sem igazán tudtam megtenni: először is a Deathadder kényelmes, tenyérbe simuló alakja eleve más fogásra van tervezve szerintem, de amikor megpróbáltam ugyanúgy fogni, mint az MS1.1a-t, akkor pedig pont az a jobkezes egerekre jellemző enyhe balra hajlása volt az, ami miatt nem tudtam olyan pontosan mozgatni, mint a régi egeremet.
Hiába 8 év gyakorlata nagy úr. Maradok a megszokott MS 1.1a-nál.