III. Seoul, Korea
Nem sok időnk maradt, hogy a WCG-re felkészüljünk. Egy hónap múlva már a repülőn ültünk Frankfurt felé, hogy onnan Szöulba repüljünk a világ legjobbjaival megmérkőzni. Nemzetközi tapasztalata ekkor még senkinek nem volt igazán, talán 2001 júniusában játszottunk először külföldi csapattal klánwart. A román Wired (mostani TEG) csapata kihívta Magyarország legjobbjait. Ha jól emlékszem mi voltunk az első magyar csapat, akik meg tudták őket verni annak ellenére, hogy az utolsó mapon, aztec-on CT-ként úgy remegett a kezünk, hogy a gránátok mindenhova repültek csak a fakapura nem.
Fogalmunk sem volt igazából, hogy mi az, ami Koreában vár minket, mennyire lesz nehéz dolgunk, mire kell készülnünk. Ráadásul a csapat egy része nem úgy fogta fel az utazást, mint az igazi megmérettetést az EQ4 után, hanem mint egyfajta jól megérdemelt üdülést, amit a győzelemért kaptunk. Grant csapatba való integrálása is hagyott maga után némi kívánni valót. Tehát kicsit szétszórtan érkeztünk meg Szöulba, ahol a tél legalább olyan hideg mint nálunk és az emberek korántsem barátságosak. A versenyt az olimpiai komplexum közelében rendezték meg. Nagyon korrekt fogadtatásban volt részünk. A Samsung mindent fizetett, az úttól kezdve a szálláson át az étkezésünket is. A versennyel egy időben tartották az akkor "szakmailag" jóval rangosabbnak számító CPL Wintert Dallasban, épp ezért olyan elismert csapatok hiányoztak a mezőnyből mint a NiP és az x3. Az Egyesült Államokat egy közepes játékosokból álló mix képviselte, akik szedett vedetten játszottak, de annál nagyobbra tartották magukat. Nevekre nem emlékszem és a WCG honlapról is eltűnt az adatlapjuk.
Fogalmunk sem volt igazából, hogy mi az, ami Koreában vár minket, mennyire lesz nehéz dolgunk, mire kell készülnünk. Ráadásul a csapat egy része nem úgy fogta fel az utazást, mint az igazi megmérettetést az EQ4 után, hanem mint egyfajta jól megérdemelt üdülést, amit a győzelemért kaptunk. Grant csapatba való integrálása is hagyott maga után némi kívánni valót. Tehát kicsit szétszórtan érkeztünk meg Szöulba, ahol a tél legalább olyan hideg mint nálunk és az emberek korántsem barátságosak. A versenyt az olimpiai komplexum közelében rendezték meg. Nagyon korrekt fogadtatásban volt részünk. A Samsung mindent fizetett, az úttól kezdve a szálláson át az étkezésünket is. A versennyel egy időben tartották az akkor "szakmailag" jóval rangosabbnak számító CPL Wintert Dallasban, épp ezért olyan elismert csapatok hiányoztak a mezőnyből mint a NiP és az x3. Az Egyesült Államokat egy közepes játékosokból álló mix képviselte, akik szedett vedetten játszottak, de annál nagyobbra tartották magukat. Nevekre nem emlékszem és a WCG honlapról is eltűnt az adatlapjuk.
Svédországból egy szintén nem túl erős csapat, a Kompaniet volt jelen. Az igazán nagy nevek mint az Allstars.fi (Natuval, myssevel és robinnal), az M19.ru, az aAa.fr, az mTw.de és -ami nekem nagy meglepetés volt- az LnD.ca kanadai csapat voltak. Mi nem kaptunk egy túl könnyű csoportot, mert az mTw, az LnD és az aAa is velünk voltak együtt, de mindezek ellenére reménykedtem benne, hogy a többi csapat ellen legalább szépen szereplünk majd. Tévedtem. Nem először és nem utoljára. Ahhoz képest, hogy egy nemzetközi verseny volt a WCG, elég döcögősen indult. Rengeteg csúszás és sok félreértés volt. Például az első meccsünk az aAa ellen de_prodigy-n úgy kezdődött el, hogy én még az adminokkal egyeztettem, de már a harmadik restart is lement. Részben a kaotikus viszonyoknak, részben a tapasztalatlanságunknak és az összeszokottság hiányának köszönhetően kikaptunk az aAa-tól. A többi meccsünk igazából említésre se igazán méltó. Sokat kapkodtunk, idegeskedtünk, míg végül siralmas statisztikával, nyert meccs nélkül búcsúztunk a csoportmeccsek után a tornától, de legalább utána NiCSének volt ideje kamerázgatni, amiből végül ez a kedves kis film született a magyar WCG szervezők segítségével.
Szomorúak voltunk, hogy nem teljesítettünk jól a nemzetközi mezőnyben, de nagyon jó érzés volt látni a jobb csapatokat akcióban, figyelni a döntőt a kivetítőkön, elemezni a taktikákat, amiket még sosem láttunk és ámulni a trükkökön, amiket a játékosok bevetettek. Mint említettem az ameriakiak mix csapata nekem csalódás volt, de cserébe az Allstars csapata kitűnő volt, akik végül a harmadik helyre futottak be. A döntőt pedig a Legends never Die és a Mortal Team Work játszotta. Az mTw nekem sokkal taktikusabb, okosabb csapatnak tűnt, de az LnD mindig keresztül húzta a számításaikat egy-egy kiemelkedő egyéni telljesítménnyel vagy egy gyors agresszív lerohanással, így megérdemelten lettek a torna győztesei. Mindezzel párhuzamosan zaljott Dallasban a CPL Winter. Az Infernum és Anfy az ötödik helyen végeztek, ha jól emlékszem, míg a NiP megnyerte a versenyt. A CPL Winter után jelent meg neten az első CS Movie. Bár csak egy rövid jelenet volt, nagy hatással volt a CS scene-re mindenhol. Nem csak azért, mert Heaton gyönyörűen hozza az sk-t a 4K ellen, hanem mert a kis videó sikerén felbuzdúlva lassan elkezdtek megjelenni a szerkesztett CS Videók.
Ezek után én is elkészítettem az első videóimat. Mindkettő az EQ4 WCG kvalifikációról egy-egy jelenet, rólam, illetve pred4-ról.
Igen, a minőség is és a jelenetek is hagynak kívánni valót maguk után, de valahol el kellett kezdeni. Nem telt el sok idő és 2002 áprilisában bds, a svéd CS scene egyik meghatározó alakja, a geekboys alapítója, az SK managere összerakta az alapművet, minden CS videók atyját, amiben az akkori legjobbak szerepeltek: a Frag or Die-t.