Annak ellenére, hogy a magyar WCG kvalifikációt megnyertük és Kóreába is kijutottunk, Pred4 és én nem voltunk elégedettek. Elhatároztuk, hogy előröl kezdjük a csapatépítést és bebizonyítjuk, hogy a magyarokkal igenis számolnia kell a nemzetközi CS scene-nek. Búcsút mondtunk tehát Grantnek, kergének és NiCSének. Elkeztünk puhatolózni a scenen belül. Az ESS új tagot vett fel, DoZeR-t, akit hobs (az ESS vezetője) nagyon nagyra tartott (mint később kiderült nem véletlenül). A FoP stabilnak tűnt és nem igazán akartak változtatni a felállásukon, ráadásul ők voltak akkoriban a nagy riválisaink, akik elvették tőlünk az EQ3-as győzelmet. A 2 csapaton kívül más azonban nem igazán jöhetett szóba.
Az ESS-sel a megbeszélések egész jól haladtak, bár velük sem volt felhőtlen a viszonyunk, ráadásul nekünk nagyon határozott elképzelésünk volt arról, hogy hogyan akarjuk a csapatot összeválogatni és aztán felkészíteni a jövő évi WCG-re.  Ez persze konfliktust szült olyan erős személyiségekkel szemben mint DoZeR és hobs. DoZeR-t én nem tartottam sokra, hiszen játszani nem láttam még és az EQ4-en a még középszerűnek is csak jóindulattal nevezhető _earth baráti társasággal volt lenn. Már majdnem megállapodtunk, mikor elkezdtek DoZeR-ék feltételeket szabni. Ezt mi nagyon rosszul viseltük és kihátráltunk az ESS-sel való fúzióból. Megkerestük a FoP-ot, hogy nem kell-e nekik 2 játékos. A Fop-osok befogadtak minket, így az LU a következő lett:

KisA, a FoP irányítója, aki nagyon jól átlátta a helyzeteket, ügyes taktikákat gyártott, rengeteg külföldi stratégiát lesett el. Mc, az egyik legönfeláldozóbb, legfegyelmezettebb játékos volt, akivel játszottam. Szó nélkül vállalt minden kellemetlenséget a csapattársak helyett. MorTe, a legjobb játékos a FoP-ban, de talán az egész magyar scene-ben akkoriban, kiemelkedően jól lőtt, mivel régebben a quakeworld scene egyik legjobbjaként tartották számon, mindemellé társuló sajátos játékintelligenciája veszedelmes ellenféllé és megbízható csapattársá tette. Ehhez a maghoz társultunk be Predával.
Azonnal nekiláttunk a csapatépítésnek, amit elterveztünk. Elkezdtük begyakorolni a védekező felállásokat és az alap támadó taktikákat. Ahogy telt az idő, kezdtük úgy érezni, hogy Mc-nél találunk jobb játékost a csapatba. Megbeszéltük az akkor CS-SC sorait erősítő Tetris-szel, hogy csatlakozzon hozzánk. Mc így hatodik játékos lett, ami sajnos egyenlő volt azzal, hogy kikerült a csapatból, hiszen gyakorolni csak azzal az öt emberrel volt érdemes, akik aztán a versenyen is játszottak. Alapvető hibát követtünk el abban viszont, hogy nem tisztáztuk mindenkivel, hogy mi elsősorban nem azért CS-zünk, hogy jól szórakozzunk vagy, hogy a haverokkal elüssük az időt. Nekünk Predával az volt a célunk, hogy a következő WCG-n méltó módon képviseljük Magyarországot.
Tetris remekül beilleszkedett a csapatba, ráadásul nagyon jó gyakorló-partnereket találtunk magunknak a cseh (neophyte, PrO, BlueTeam) és román (teg) csapatok között. Ahogy haladt a felkészülés én tovább gyakorolgattam a filmkészítés fortélyait és készítettem pár kisfilmet. Csupán az elsőhöz fűznék kommentárt, annak is a legvégén kialakuló 1vs2 helyzetéhez.

Ugyanúgy, ahogy Quake-ben sem elég a kimagasló célzás, ha az ember nem tud gyorsan bunnyzni a pályán. CS-ben sem elég jól lőni, hanem tudni kell kezelni a több ellenfél elleni harci szituációkat, tehát tudni kell úgy mozogni, hogy ilyen szituációban izoláljuk ellenfeleinket és egyszerre csak eggyel harcoljunk egyidőben.

A TeG nagy hibát követett el azzal hogy  egy emberük külön vált, főleg mivel elhibázta a lövést és kialakult az 1vs2 szituáció.  Miután bementem a fakapun és megláttam szemben az ellenfelet, sejtettem, hogy a társának elmondta, hogy észrevett, hallottam is, ahogy jobbról jön valaki, így azonnal támadásba lendültem az új ellenfél ellen, úgy, hogy közben a szemben lévő ellenfél látóteréből kitakarjon a kődoboz. A jobbról érkező ellenfél meglepődött a manőveren, hiszen most kaphatta az infót, hogy a társa épp tűzharcban van velem, ezért támadásra nem igen számított, ezzel megpecsételődött a sorsuk.