A CS.HU szavazása végetért. Több mint négy százan adták le voksukat az évtized magyar játékosainak 25 fős listájára. Az eredményt itt találjátok.

Gondoltam írok pár sort véleményként a szavazáshoz, de persze jóval többre és nagyrészt irreleváns nosztalgiázásra sikeredett, úgyhogy csak az olvasson tovább aki bírja az ilyesmit.

Az első hely természetesen vitathatatlan. Egy korábbi posztomban, amiben én is saját statisztikát gyártottam, igaz más irányelvek szerint mint a cs.hu-sok, toronymagasan DoZeR volt az első.
Amikor szétváltak útjaink a 2002-es WCG után, volt bennem egyfajta rivalizálás DoZeRrel szemben. Annak idején még hobs mutatta be nekem őt 2002 elején és volt róla szó, hogy közös csapatot alapítunk, de végül ők a cealumban, Pred4 és én meg a FoP-ban kötöttünk ki. Hobs nagyon elismerően beszélt róla pedig akkoriban még nem rég játszottak együtt és DoZeR előtte is csak az e_ klánban (ami igazából egy baráti társaság volt leginkább mintsem klán), szóval én nagyon szkeptikusan álltam hozzá eleve. Szép lassan aztán kimutatta a foga fehérjét, olyannyira hogy a cealum legveszélyesebb játékosa lett és ha támadtunk valahova, tőle kellett a leginkább tartani. 2002 derekán miután a szolnokLAN-on legyőztük a cealumot, DoZeR felvettük a FoP-ba, elég szigorú megkötésekkel és először csak 6-odik játékosnak (sosem volt kétséges mondjuk, hogy fix kerettag lesz). Hamar kiderült, hogy nagyon sokszínű egyéniség jó és rossz értelemben is, de remekül beilleszkedett a csapatba és egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy a csapategység rovására menne a jelenléte, mint ahogy azt első pillanatban gondoltam. Tehát végül is elég jól telt az együtt töltött idő, de gondoltam ha már úgy hozta a sors hogy 2002 után újra külön utakon járunk, megnehezítem a dolgát ami a LAN nyerést illeti. Na itt fogtam mellé, 2002 után Pred4 nélkül alapítottam csapatokat, mivel ő már nem akart tovább játszani. Ez persze oda vezetett, hogy megalkuvó lettem, mivel nem volt mellettem valaki aki nem egyezett ki, csak a legjobb megoldással. Én mindig is sokkal lazábban vettem a dolgokat és a tanulság az, hogy ha az elején lazán veszel valamit akkor az a végén fog visszaütni. Többször össze kerültünk a 2003-ban majd 2004-ben a DoZeR vezette xDk és az általam vezényelt FoP, de az esetek nagy többségében az xDk aratta le a babérokat. Nehéz volt feldolgozni ezt. Két sikeres év után kikapni a 2003-as WCG kvalifikáción kifejezetten fájdalmas volt. DoZeR pedig sikert sikerre halmozva innentől kezdett csak igazán beindulni, és tényleg az egész évtized legmeghatározóbb játékosa lett.

Ami Pikit illeti, egyértelműen a legtehetségesebb és legskillesebb magyar játékosnak tartom, volt szerencsém együtt játszani vele is ellene is. Jobban szerettem vele lenni, még annak ellenére is hogy kicsit szeszélyes...

Zsoltee nagy segítség volt nekem amikor a FoP-al küzdöttünk az xDk dominanciája ellen. Azt gondolom méltó helye van a legjobbak között, nagyon megbízható, nagyon visszafogott és kellemes személyiségű ember.

Shiddyről tudok a legkevesebbet mondani. Láttam pár meccsét, talán a kByc ellen játszottam is, és amit láttam az nagyon meggyőző volt. Nem azon a szinten van mint a magyar scene nagy része, kicsit olyan mint egy fiatal Anfy.

Hazudtam... dSt-ről tudok a legkevesebbet. Amikor én otthagytam az 1.6-os scenet akkor kezdett Tominak kinyílni a csipája. Vitathatatlanul az egyik legjobb aimmal rendelkező játékos jelen pillanatban Magyarországon, de én nem látok benne semmi többet, hiszen a csapatai sorra szétestek, maradandó teljesítményére sem emlékszem, igaz nem mondanám, hogy árgus szemekkel követtem a pályafutását, de a CS.HU Lantologiája szerint sincs túl előkelő helyen az éremtáblázaton.

Szerény személyem állítólag csupán a jó marketing miatt van a köztudatban, amiben van igazság, hiszen az évtized nagyobbik részében vagy nem voltam jelen (2005-2009) az 1.6-os sceneben vagy nem tettem le semmi értékelhetőt (2004-2005) az asztalra. Annak azért örülök, hogy az a pár alkalom amikor Magyarországot képviseltem a csapatommal, nem merült feledésbe, igaz igyekeztem a köztudatban tartani a KODIAK end sorozattal. Amikor az első koreai kudarc után újra csapatépítésnek kezdtünk az a cél lebegett a szemem előtt, hogy a magyarokra ne lenézően tekintsenek a nemzetközi versenyeken, hanem tisztelettel. Azt hiszem a 3D elleni meccsünk vagy a SEC 4-edik helyezésünk örök emlék és valami ami életben tartja a reményt, hogy még a legjobbakat is meg tudja verni magyar csapat. Még akkor is ha ebben a magyar csapatban játszik egy KODIAK aki sokak szerint skillben nem igazán tartozik ehhez a top5-ös bagázshoz. Ez még inkább remélem, hogy azt bizonyítja, hogy csapatjátékkal és győzni akarással is le lehet gyűrni az nehéz ellenfeleket. Hiszen ez a játék annyival többről szól, mint hogy ki lő le kit. Én azt szeretném ha a következő évtizedben lenne ismét magyar csapat akit nemzetközileg elismernek és akinek érdemes szurkolni.

Ezúton is szeretném megköszönni a szavazatokat.

Egy videóval zárnám soraimat: