Nosztalgia
Pár hónapja nosztalgikus hangulat kerített hatalmába, és írtam Dozernek, Morténak, Tetrisnek és Pred4-nek, hogy üljünk be egy sörre valahova. A kőleves kertben találkoztunk, iszogattunk és emlékeztünk a régi szép időkre. Morte persze rengeteget változott (bár leginkább külsőre), Tetris szinte semmit. Dozer nem tudott eljönni. Pred4-et pedig elég gyakran látom úgyis, mivel családtag.
Tíz éve volt, hogy egy októberi délelőttön megvertük a 3D-t.
Nagyszerű érzés volt annak ellenére, hogy alapvetően csak szerencsénk volt. Szerencsénk volt, hogy mi juthattunk ki Koreába, pedig a döntőt elvesztettük, szerencsénk volt, hogy a de_prodigy az egyik legjobb mapunk lett és, hogy a 3D nem igazán gyakorolt ezen a pályán. Az is segített, hogy az amerikaiak kicsit lenéztek minket. Mindez persze nem változtatott az érzésen, hogy egy alig ismert ország csapataként, mindenki meglepetésére megvertük a világ egyik legjobb cs-s alakulatát. A versenyről és az azt megelőző készülésről is írtam már korábban, a következő bejegyzések arról szólnak majd, hogy a csapat többi tagja hogyan élte meg az egész kalandot.
