Hány éves voltál 2002-ben? Épp mivel foglalkoztál a cs mellett?

A kis kalandunk idején töltöttem be 22. évemet, az akkori játékosok átlagéletkorához képest kicsit előrébb álltam a sorban. :)
Tanuló voltam, ha lehet ilyet mondani, mert sokkal több időt nem szántam rá, mint amennyi pont ahhoz volt szükséges, hogy előre haladjak és ne hátra…

Hogyan kerültél a cs közelébe, mi volt ami megfogott benne?

Az FPS játékokat versenyszerűen már azelőtt is toltam a Doom 2 képében, több magyar versenyen is elég jól teljesítettem, bár nem sokan emlékeznek már a mai játékosok közül arra az időszakra… :)
Ami hatalmas újítás volt a D2-höz képest a taktikai elem és a 3D szabadsága, meglehetősen higgadt játékos voltam/vagyok és ennek megvolt az előnye az előbbi terén.

Hogyan emlékszel vissza, mi él az emlékezetedben a WCG-s szereplésből?

Számomra egy nyaralással ért fel az egész, nem is annyira a játék maradt meg bennem (természetesen a 3D illetve a helyi zsebrambók elleni küzdelem kivétel), hanem a városnézés és a sok egyéb program, amit szerveztek a csapatoknak.

Mennyire érezted, hogy van esélyünk kijutni a csoportból?

Az első sikerélményig gyakorlásként tekintettem az egészre (mert ugye nálad erősebb ellen van értelme igazából gyakorolni, ha fejlődni is szeretnél), onnantól elkezdett mocorogni bennem a kisördög, de azért realista vagyok és tudtam, hogy ha sikerülne is továbbjutnunk, az nem lett volna könnyű.
Az egyik legerősebb csoportba sikerült minket besorsolni.

Mennyire volt magabiztos a csapat?

Meglehetősen, ez mindenesetre érdekes kérdés, mert véleményem szerint egy olyan versenycsapatnak, amelyik nem magabiztos, esélye sincs a sikerre.
A nagy része fejben dől el.

Miért sikerült a 3D-t megvernünk?

Röviden: alábecsültek minket plusz a mi pályánkat, a prodigy-t kaptuk.
Olyan felsőbbrendűséggel ültek le velünk játszani, hogy az első “pofontól”, amit tőlünk kaptak megborult a szokásos rendszer a játékukban és ezt ki is használtuk.

Miért kaptunk ki a 3D-nél papíron két gyengébb csapattól?

Már nem voltunk meglepetéscsapat, elejétől komolyan vettek minket, mi viszont picit elbíztuk magunkat, főleg annak tekintetében, hogy normális esetben (például egy online baráti meccs esetében) mi sem magunkra tettünk volna. :)
Mindenesetre nem volt szégyen, hogy kikaptunk, az én szempontjaim szerint amit kitűzhettünk magunk elé célként, azt túl is teljesítettük.

Mekkora siker volt a 3D megverése?

Hatalmas. Nekik nem annyira :)
Tipikusan olyan meccs volt, amit ha focilabdával játszottak volna, akkor még az unokáink is arról beszélnének…

Milyen volt hazajönni?

Mint egy nyaralás után: lehangoló. Visszazökkentünk a hétköznapokba, de fantasztikus élmény volt.

Miért kellett feloszlania a csapatnak ezután?

Igazából én nem úgy mondanám, hogy utána oszlott fel, hanem inkább odáig tudta összefogni a sikerélmény és a játék szeretete, emlékeim szerint már előtte tervezgették többen is (köztük én is), hogy hamarosan letesszük a lantot, az már más kérdés, hogy gyakorlatilag csak én hagytam végleg a földön. :)

Miért hagytad abba a cs-t?

Sok volt… Béta óta toltam aktívan, szerettem volna pihenni picit.

Hiányzik e?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem, de nem vészes.
Fogalmazzunk úgy, hogy kellemes nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra :)

Játszol e valamivel számítógépen, és mennyit?

Meló mellett casualkodom mikor ezzel, mikor azzal, leginkább MMO-k aktuálisak, időnként pókerezgetem.

Mivel foglalkozol mostanában?

Egy webfejlesztő és egyéb online projektmegvalósító csapatot terrorizálgatok.

Visszatekintve, bánod e hogy ennyi időt szántál a cs-re?

Egyáltalán nem, jobb volt, mint sok egyéb lényegesen kártékonyabb opció :)

Miben változtatott meg a cs? Hogyan befolyásolt a a személyiségedet szerinted?

Remélhetőleg semmiben, bár ez tipikusan olyan kérdés, amire szerintem nem lehet válaszolni, maximum ha sikerülne valami időparadoxont létrehozni. :)

Jó volt e vagy inkább káros a sok számítógépezés?

Is-is. Mentálisan kifejezetten előnyös, fizikálisan kifejezetten hátrányos.
Előbbi előnyeit a mai napig élvezem, utóbbi hátrányai ellen a mai napig küzdöm. :)