Mennyire emésztette fel az energiáidat a készülés?

Valószínűleg én voltam azon egyén, akire a legtöbbet kellett várni a készülés során különféle IRL, illetve nagyobbrészt melóhelyi teendők miatt, szinte örülni lehetett ha tisztességgel le tudtunk tolni heti 1-2 estét az un. "gyakorlásnak" szentelve. Egy olyan meccsünk nem volt a készülés során, ahol ne fagytunk volna ki hárman összesen legalább fél tucatszor, a többi kisebb-nagyobb malőrről már ne is beszéljünk. Pusztán példának okáért; felkészülésünk kb. 5. napján derült ki számunkra, hogy nuke-on a gondosan begyakorolt "fenti flashesként" aposztrofált támadásunknál a trükkösen elhajintott flashbangek gyakorlatilag mindent vakítottak, csak a fenti védőket nem, így általában sűrű értetlenkedéssel vegyítve vettük tudomásul, hogy ezek a galád külföldiek ismételten basznak vakulni. Nem volt egyszerű, kimerítő volt, sok időmet felemésztette, de összességében megérte.

A LAN előtt mit gondoltál hányadikok leszünk?

Mikor megszületett a nagy ötlet, miszerint eljött a soha vissza nem térő alkalmunk hogy újra egy csapatkénk kaphassunk ki a legújabb-legjobb, nálunk nagyságrendekkel aktívabb csapatoktól, nagyjából borítékoltam magunknak nagy naívan egy dobogós helyezést, egy-két meglepetés-eredménnyel, pozitív és negatív értelemben egyaránt. A netes "felkészülésünk" során (a belefektetett csekélyke energia és totális sikeresség tekintetében azt hiszem joggal érdemli meg az idézőjelet) erősödött bennem a gyanú, hogy körübelül a seggünket a földhöz verhetjük örömünkben egy 4-5. helyezéssel, de változatlanul meggyőződésem volt, hogy legjobb formánkat nyújtva és nem kis szerencsével az abszolút maximum a dobogó legalsó foka. Kissé meglepetésként szolgált a lanos végeredmény, szerintem én vagyok/voltam az egyetlen deviáns a csapatból, aki ennyire extrém bizalmatlan volt saját magával szemben.

Melyik volt e legnehezebb meccsünk a versenyen?

Valószínűleg ez lesz az a kérdés, amire a legváltozatosabb válaszokat fogják adni a többiek. Én úgy értékelném, hogy minden meccsem baromi nehéz volt, az alábbi okokból kifolyólag, saját szemszögemből tekintve a dolgokat: - Elfelejtettünk lőni, - elfelejtettünk kommunikálni, - elfelejtettünk csapatként játszani, - szerintem halovány sejtelmünk sem volt arról, ki milyen erőt képvisel magyar szinten a megjelent csapatok közül. A "legnagyobb csapás" minden bizonnyal a csoportmeccsek alatt ért bennünket, ahol szomorúan konstatáltuk a tényt, miszerint valószínűleg többre lesz itt szükség mint az egyéni rutin, ott voltunk kénytelenek igazán összerázódni, 2 év után mondhatni ismét "hozzászokni a küzdelemhez".

Mit gondolsz mi az ami miatt sikerült behúzni a győzelmet?

Sokat megélt küzdőszellem és öreguras kitartás vicces egyvelege. Egész egyszerűen ráeszméltünk, hogy fegyelem, akarat és kőkemény küzdelem nélkül nincs siker, bizony nem úgy mennek a dolgok, mint 2 évvel ezelőtt. A kezdeti (nem kis) nehézségek után sikerült felállnunk és egy hihetetlenül pörgős hangulatban gyakorlatilag átgázolnunk mindenkin, akit csak elénk vetett szétlövés után a sors. Még most is alig hiszem el, mekkora változáson mentünk keresztül alig pár óra leforgása alatt (insider info: köszönhetően a Flaviussal gyorsan megkötött F&D szövetségnek).

Melyik volt e kedvenc szituációd freged a LANon?

Kedvenc szituáció... Hm... Talán egy 2v4, amit stawrossal lehoztunk még trainen a dl ellen ct oldalon, és nem a kör extrém szépségű fragjei miatt, sőt. Ott, annál a körnél éreztem először igazán, hogy a régi tűz ég bennünk, hogy mennyire figyelünk egymásra és mennyire ki vagyunk hegyezve az ellenfél játékára. Egyéni megmozdulásokkal kapcsolatban pedig azt hiszem volt egy 1on3 szituációm, amit szintén trainen hoztam le 1hp-val, illetve pár igen borzalmas nagy máklövésem, azonban igazán nagy és látványos megmozdulásokkal ezen a lanon nem sokkal büszkélkedhetek. A csoportmeccsek során fergetegesen ment a fragelés, a lan végére azonban - hálisten' - lazán beelőztek a többiek.

Lenne kedved újra LAN-ra menni?

Ha sikerül összerántani a csapatot - és ez nagyrészt Res1sten (aki immár nem is annyira galád OBis, mint idegenlégiós ifjú ancientses) illetve stawroson fog múlni -, nem fogom kihagyni, számíthatnak rám a többiek. Szokták mondani, hogy a csúcson érdemes abbahagyni, ami egy 8 csapatos, családias hangulatú lanon kissé röhejesnek tűnik, hehe. Szívesen megmérkőznék a Redstarssal, Drewékkal vagy az öreg Tibivel és társaival hasonló keretek között. Az eredmények helyett számomra - ahogy eddig is, úgy ezután is - csupán a hangulat fog számítani, abból pedig Vácott nem volt hiány, az hétszentség. Amennyiben ne adj Isten a visszatérés #2 megvalósulna, minden bizonnyal jóval kevesebb időt fektetnénk bele a készülésbe a korábban említett okokból kifolyólag, ellenben egy Becup esetén a TOP16 szinte garantált. :-)