Mennyire emésztette fel az energiáidat a készülés?

Mivel alapvetően nem szeretek már játszani, egyrészt azért mert már belefásultam a sok év alatt, másrészt azért, mert nem szeretem erőltetni, ami ennyire nem megy, egy kicsit sok volt nekem a készülés, bár az kétségtelen, hogy szükségünk volt rá. Segített visszarázódni a játékba és láttuk, hogy nem vehetjük fél vállról a dolgot, mert elég sokat felejtettünk.

A LAN előtt mit gondoltál hányadikok leszünk?

Amikor kitaláltuk, hogy megyünk, azt gondoltam esetleg lesz esélyünk a dobogóra, de nem a tetejére. Aztán amikor láttuk, hogy nem törik maguk a csapatok, hogy nevezzenek és ott legyenek, megfordult a fejemben, hogy oda is érhetünk. Ezek után viszont a készülés alatt tapasztalt folyamatos kudarcok miatt már örültem volna, ha nem aláz meg mindenki :)

Melyik volt a legnehezebb meccsünk a versenyen?

Őszintén szólva, szerintem nem volt nehéz meccsünk. Az első style elleni meccsen láttuk, hogy ők kemény ellenfél lesznek, és mi alaposan le vagyunk maradva skillben. Majd a dl ellen hasonlót tapasztaltunk, igaz a tuscant nem gyakoroltuk előtte, azt hiszem 1 meccset játszottunk rajta... (és aki ismer tudhatja, hogy a mill és tuscan amúgy sem a szívem csücske :P). Majd jött a Wild, akik megleptek minket és egy szoros meccsen legyőztek, ugyanakkor a meccs folyamán nem érezhettük sosem igazán a kezünkben a győzelmet (és már mindegy volt az eredmény, mindenképp rossz helyzetben várhattuk a szétlövést). Ezek után jött a fordulat, láttuk, hogy össze kell kapnunk magunkat, innentől nem volt hibalehetőség, minden meccset hozni kellett. Sikerült a "csoportmeccseken" mindenkinek előszedni valamit a régi lanskillből, akinek nem volt meg az elejétől, és összeállt csapatként átgázoltunk a rájátszásban mindenkit, úgy hogy egy pillanatig sem kellett aggódnunk.

Mit gondolsz mi az ami miatt sikerült behúzni a győzelmet?

Nagy szerepe volt benne a fent említett "csoportmeccsek" alatti megunkratalálásnak, és Res1st remek irányításának. Egyre jobban belejött mindenki a játékba, a skill fejlődés mellett, kezdtünk tényleg jól kommunikálni, egyre inkább figyelni egymásra és okosan együtt játszani csapatban. Még én is megtaláltam valamit a skillemből, pedig ezen még magam is meglepődtem :). Ha már eljöttünk a LANra meg kellett próbálni a legtöbbet kihozni belőle, és ez annyira jól sikerült, hogy végül behúztuk a győzelmet is.

Melyik volt a kedvenc szituációd freged a LANon? 

Minden olyan meccset élveztem, ahol kemény ellenfelek ellen játszottunk, és látszott mindenkin, hogy nyerni akar. Saját emlékezetes szituáció most hirtelen kettő jut eszembe, bár mindkettőnek a végén elbuktam az 1v1et... Az első a style elleni meccsen infernon sk-ban kicsit támadtuk, asszem leszedtem kettőt deserttel, egyedül maradtam 1v3-ban, leraktam a bombát, kettőt colttal és az utolsó alá is dobtam a romban kergetőzés végén egy gránátot, de nem sikerült bevinnem a végső lövést, hogy miénk legyen a kör. A másik dl ellen tuscanon, azt hiszem szintén sk-ban, 2esben ill. röviden egyedül maradtam 1v4-ben, sikerült leszednem 3at, ahogy körbezártak 3 oldalról, de sajnos az utolsó leszedett itt is.

Lenne kedved újra LAN-ra menni? 

Mivel tavaly is ott voltam ICL-en, Becup-on és a D-LAN-on is, így volt szerencsém megtapasztalni, milyen az, ha gyakorlás nélkül megyek el egy versenyre. Ezek nem úgy sikerülnek, ahogy reméljük, nem igazán áll össze a csapat, még akkor sem, ha "nagyobb" nevekből áll a lineup, és elégedettlen vagyok magammal (igaz, most is az voltam, főleg a gyakorlás alatt, mert a versenyre úgy, ahogy sikerült összeszednem magam). Tehát menni csak úgy lenne értelme, ha gyakorolnánk. De ahogy már az elején említettem: én alapvetően már nem szeretek csézni, csak a csapatot és a srácokat hiányoltam régről. Így most nem tudom elképzelni, hogy újra leüljek a közeljövőben heti többször 4-5 órát gyakorolni. Jelen pillanatban úgy gondolom, hogy nekem ennyi elég volt. Nagyon élveztem ezt a hétvégét a srácokkal és köszönöm nekik az élményt és a lehetőséget. Az elmúlt 1, másfél évben nem gondoltam volna, hogy még egyszer felállhatunk/ok a dobogó legfelső fokára, most ez sikerült, itt kellene befejezni. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő.