Masszív melózás, új lakás, pókerezgetés illetve tarokkozás, WoWozás, világot járás feat. öltönyben megizzadás, sportolás tekintetében pedig véraláfutás illetve sörkorcsolyázás. Sosem maga a CS volt az, mely gép előtt tartott. Sokkal inkább a társaság, illetve a hangulata azon tényező, ami nem ereszt immár több mint tíz éve. A mai napig rendszeres látogatója vagyok a nagyobb 1.6 (illetve ezzel párhuzamosan CS:S) LANoknak, még ha az utóbbi időben a nagyobbrészt melóhelyi pszichózisaim miatt nem is volt túlzottan alkalmam mint játékos megjelenni. 1.6: Ha emlékezetem nem csal, az ELTE LAN III. állomása, ahol a jó öreg kBYc színeiben
sikerült kiejtetnem csapatom valahol a top32 és top16 között, muha.
CS:S: ICL, ahol egy kb. 5 órán át tartó izzadtságszagú, erősen rekordgyanús hosszúságú összecsapás során már szombaton hazazavart bennünket az a galád OBi. A mai napig rendszeresen olvasgatom a CS-hez (mindkét vállfajához) kapcsolodó fórumokat és portálokat, illetve pár naponta leszedek egy-egy érdekesebb PoV demot a readmore.de-ről. CS:S szinten az eredményeket, csapatokat, játékosok mozgolódásait látom, ellenben magukat a meccseket sosem sikerült megtekintenem, ezért aztán nem igazán tudom megítélni, mi számít jó, illetve rossz eredménynek, ki mennyit és merre fejlődött. Rengeteg dolog változott, egy rahedli számomra ismeretlen név bukkant fel a semmiből és sok általam tehetségesnek tartott játékos tűnt el a süllyesztőben. Személy szerint mindenkitől tartani fogok, minimum a fent felsorolt zagyvaságok miatt. Remélem sikerül komoly meglepetést, fejfájást okoznunk a többieknek és mi leszünk végső soron azok, akiktől tartani kell. Legyünk reálisak. Gyakorlatilag 2007 nyara körül játszottuk utolsó olyan meccsünket, melyre még felkészülten jelentünk meg. Az azóta eltelt idő még nem-CS-s szemmel nézve is borzalmasan soknak mondható.
Korábban a csapat legfőbb ereje az általános hiedelemmel ellentétben közel sem az egyéni teljesítményünk, hanem részletesen felépített, hosszú hónapokon át begyakorolt taktikáink illetve a stabilitás, az összeszokottság volt. Az, hogy hosszú ideig megbontatlan és egységes volt a csapat, hosszútávon igen komoly előnyhöz juttatott bennünket nem csak a hazai, de a külföldi mezőnyben is. Ezen dolgok kollektív hiánya miatt nem látok jelenleg sikeres hazai CS:S csapatot és a magyarok habitusát ismerve sajnos rövid időn belül nem is akadunk ilyenre, mert sajnálatos módon nem bírják ki a gyerkőcök egymás mellett 2-3 hónapnál tovább és mindenki a hun-top legújabb-legjobb lineupra hajaz.
Összeszokottságból fakadó tetemes előnyünk ennyi kihagyott év után szerintem lazán elveszett, így sajnos az aznapi formánk fogja erősen meghatározni a végeredményt. Némi bizakodásra az okot és már az első gyakorlással töltött este során kitörő örömmel tapasztalhattuk, hogy gyakorlatilag mindenki (leszámítva persze érthető okokból kifolyólag a galád OBis imposztort, Res1stet) emlékszik feladatára, a fontosabb gránátokra és alapköreinkre.
Tán így több év után is csöndesen, óvatosan, de mégis ki merem jelenteni, hogy az aktív CS:S-os éveink és az 1.6-os múltban (természetesen ezen sok nem vonatkozik a galád OBis imposztorra) megszerzett tapasztalatnak, mondhatni - suttogva, nehogy ránk ragasszák a nagyképű-titulust - rutinnak köszönhetően a nagy kihagyáshoz képest szerintem viszonylag könnyedén, ám idővel bele fogunk tudni rázódni a játékba, illetve igen gyorsan tudunk majd alkalmazkodni a hazai "szokásokhoz", ezalatt leginkább az ellenfelünk kiismerését, annak "szokásait" tessék érteni.
... Na jó, az egyik legnagyobb előnyünk talán mégis csak a "hírnevünk". Talán kissé kiváncsivá tettük a közösséget, 5 kiöregedett oldschool bohóc vajon mire is lesz képes a jelenlegi elit ellen - már ha lejönnek Vácra egyáltalán. Ha Stawi a gép előtt ülve is felveszi a terminátoros csiklótipró napszemüveget és Kodi ezúttal otthon hagyja az oxigénmaszkját és beül ebbe, akkor lesz ám igazi besza-behu. A lineupunk szimplán csak tüneményes, a leggyengébb láncszem ezúttal a korábbi standardoktól eltérően immár az öreg Kodi helyett egyértelműen a galád OBis imposztor, aki a LAN után - természetesen Kodival (aki a Platina fokozatú Clanhopper of the Year Award 2002, 2005, 2006 & 2007 büszke tulajdonosa) együtt - már a helyszínen ki lesz szavazva a rákba, true story.

Vajon Npp pótolható e?
Ha Npp lennék, záros határidőn belül átutalnám a szükséges LANköltségeket, mert roppant megalázónak érezném egyik meggondolatlan pillanatában valamiért mégis csak felmerült szeretett (kac kac) csapatában a kósza gondolat, hogy egy galád OBIs imposztor helyettesítheti majd egyedülálló képeségeit. Ez egészen egyszerűen több, mint hallatlan. Npp pótolhatatlan, ahogy csapatunk minden egyes tagja - kivéve persze a galád OBis imposztort. Nehéz... Ahogy Flavot és a galád OBis imposztort, Res1stet ismerem, ők nem lennének túlságosan elégedettek egy második helyezéssel, ellenben a realitások mezsgyéjén lavírozva a gyakorlásainkba belefecolt energiához mérten egy szolid 4-5. hely megsaccolása nem lenne szerintem annyira szürreális. Nem elég a temérdek izületi issue, cukorbaj és vérnyomás problémák, szegény öreg Kodit már a reumatológus illetve életmód-tanácsadó terapeutája is halálra baszogatja, hogy maradjon inkább az intravénás almapürénél, ám valószínűleg ismét bebasz neki Vácott a ménkü és könnyes mosollyal az arcán játszik majd calling stationt, amíg a sárgamellénykés-mackónadrágos biztonsági erő ki nem húzza alóla a 2-7 offsuittal kiváncsiságból elbukott dísztárcsás tolószékét. Ha el akarjátok nyerni a pénzét, adjatok neki sok sört, 'nuff said.