Érdekes cikkre akadtam, amit annak idején kuLi és én írtunk arra az esetre, ha valami csapat megtalál minket azzal a felkiáltással, hogy:

"Ti vagytok az ancients? Márs okat hallottunk rólatok, hogy jók vagytok, meg minden, nem kátszanátok velünk egy pcw-t?"

a dátum: 2006. december 15.

Tiszteletem minden kedves idetévedtnek!

Előre is elnézést szeretnék kérni, amennyiben nem feltétlenül fiktív személyekkel tarkítanám a történteket, azokét akik érintettek kicsit a témában. Az egésznek némi túlzással pedagógiai-jellegű célzata lenne csupán – pusztán előtört belőlem a „mesélhetnék”.

Miért gyakorlunk?

Amikor Flegbyéktől elbúcsúztunk, kitűztük számunkra a legfontosabb célt, amely a CAL-Mainben való jó – valójában a lehető legjobb - eredményeket jelentette. Nem kell túlságosan részleteznem hogy az ott szereplő csapatok nem igazán nevezhetőek átlagosnak. Sajnos akik nem voltak még komoly versenyen illetve nem indultak olyan netes megmérettetésben ahol különböző országok top csapatai kapnak helyet, annak rendkívül nehéz röviden elmagyarázni, mit kell tennie a jó szereplés érdekében egy ilyen célt kitűző ötösnek.

Rövidebbre fogva szerény értekezésemet : céljaink eléréséhez roppant célirányos, céltudatos felkészülést kell folytatnunk. Kissé más szemszögből nézve a dolgot, az esti gyakorlásainkat némi túlzással „edzésnek” is mondhatjuk - játék és edzés között pedig nagy különbség, hogy az együtt eltöltött időt nem kötelezően önfeledt szórakozás céljából, hanem taktikáink/hibáink kielemzésével/javításával töltjük el annak érdekében hogy egy CAL-Mainhez hasonló komolyabb verseny után igenis büszkék lehessünk teljesítményünkre, az elért eredményre. Nem elhanyagolható az a tény, hogy sajnos felnőtt emberek vagyunk, rengeteg kötelezettségnek kell megfelelnünk és rengeteg dolgunk van amit nem biztos hogy gimnazista fejjel el lehet fogadni. Gyakorlásunk dicső napján fejlődnünk kell, idő hiányában nincs időnk töketlenkedni, -kicsit durván fogalmazva- mások marhaságaival bíbelődni. Ennek ellenére hozzáteszem sokszor megtettük, de sajnálatos módon a legtöbb esetben csalódás ért bennünket…

Lehetőségeinkhez képest sajnos módfelett keveset játszunk de mivel a csapat nagy része dolgozik/tanul/mindkettő - mindemellett van az embernek családja meg barátai akikkel szeretne időt eltölteni - ezért kissé „limitálva” van az időnk amit gyakorlásra tudunk szánni ezért azt kénytelenek vagyunk maximálisan kihasználni, igyekezvén „lépést tartani” Európa top csapataival.

Kérlek engedjétek meg hogy kissé kieresszem gondolataimat egy puritánabb köntösben:

ha még egyszer valaki netán azzal jönne hogy csapatunk (figyelem!) „5on5-re hirdetett és bevállaltuk volna de nem voltak hajlandóak velünk játszani a beképzelt prók mert olyan nagyra tartják magukat” és mindez megtörténik akkor, amikor „hazajön az ember suliból fáradtan tudja hogy norvégok ellen kéne olyan ütős taktikát begyakorolni, amivel lehet egy két plusz kört hozni de csak egy este van a héten gyakorlásra mert a csapattagok elfoglaltak és még utána a melót is le kell adni holnap reggelig” akkor valljuk be, elképzelhető hogy kissé érzékenyebben reagál az ember ezen dolgokra és némely emberek természetükből fakadó szellemi korlátoltságukra.

Bocsánat, akinek nem inge, tisztelettel kérném ne vegye magára.

Amennyiben valakit ilyen téren elutasítanánk, annak könyörögve kérném: nem pusztán az amúgy sátorméretűre nyúlt betonkemény arcunk miatt ( persze ez lenne a legegyszerűbb lerendezése a dolgoknak ), hanem mert nemes egyszerűséggel nincs időnk arra hogy névtelen ( ismét nem pejoratívan értve a „névtelen” jelzőt ) csapatokkal értelmetlen ( szintén elnézést, később erre kitérek miért ) meccseket játszunk, hogyha lehetőségünk nyílik a Speed-Link, Teamhollywood vagy akár az Insignia Cadre ellen gyakorlómeccseket játszani helyettük.

Ilyen magasabb szintű „körökbe” - ahol ezekkel a csapatokkal kommunikálni lehet - igen nehéz bejutni, egész pontosan azért, mert számukra is fontosak a gyakorlások illetve az amellé szériatartozékként járó minőségi ( hülye egy jelző… ) ellenfelek. Hálisten’ olyan - döntőbe jutásunkkal pedig méginkább szerencsésebb helyzetbe kerültünk hogy úgy néz ki, szép lassan kinyílnak számunkra ezek a kapuk, lassan bejuthatunk egy „ismertebb” kategóriába.

Problémák, problémák. Bevallom, ez egy másik probléma amiről Gumeeval beszélgettem / ez szemenszedett hazugság Gumee-t nem is ismerjuk - a szerk./ egy kellemesnek nemigen nevezhető tetanusz és két sör legurítása után egyik este, sajnos volt már arra példa hogy ilyesfajta scene felől érkező megnyilvánulást valami fórumon kissé durvábban reagáltam le a kelleténél.

Sajnos emberek vagyunk, néha tényleg dühítő tud lenni hogy az emberek nem értenek a szép szóból , hiába igyekszünk megmagyarázni ezen dolgainkat. Sajnálom hogy több ízben kissé cinikusan reagáltam a témával kapcsolatban azonban legbelül még mindig úgy érzem, jogosan tettem.

Mondhatnám veretesebben is, tessék előbb gondolkodni, utána járni a dolgoknak és azután hőbörögni. Na… Őszintén, se nekem, se a csapatnak nincs ideje sokat rágódni ezeken a dolgokon, hiába is igyekszünk „megfelelni” egyeseknek. Szerencsére kuLi áldásos tevékenységének köszönhetően vettem a fáradtságot hogy ezt az egészet leírjam, talán így nem kell többször, de a Serenitys kollégának megnyilvánulását is legszivesebben már csúnyán lereagáltam volna egy cinikus hangvételű kommenttel amivel sok sok időt spórolhattam volna meg, de nem ez a helyes út, nem megyek vele a világon semmire… ..sem…

Minden bizonnyal azt lett volna leszűrhető belőle hogy ez a KODIAK srác egy beképzelt f*** ami igazából nem hatott volna meg túlságosan, úgyis túl sokan hiszik ezt rólam.

Csalódások... ahh... 

Vasárnap este gyakorlás. A kis kodi elkeseredetten keres ellenfelet IRCen „5on5 HIGH teams de_dust2” – jeligével, eredménytelenül.

Magyar kolléga ír, játszanának. A fent említett okok miatt kénytelen vagyok nemet mondani neki. Folyománya: felháborodik, beképzelt vagyok, amit már sajnos kezdek megszokni

Akadnak olyanok, akik azon háborodnak fel hogy ha csatinkon, #ancients.hu-n hirdetek közösbe akkor vajh mi a francért nem akarunk velük játszani. Szokásos nyers stílusomban válaszolván kifejtem neki, időpocsékolás lenne mindkét csapat részéről. Megkapom: beképzelt vagyok, ők tényleg nagyon képzett játékosok jó csapatmunkával.

Egyik alkalommal feldühödött idegállapotom rávett arra, hogy ( nagyképű rész következik ) oktató jelleggel igent mondok, játszunk egy kellemeset - addig a csapat is lazít legalább. Egy tucat kellemesebb Mel Gibson-rush után a fél csapat ki van akadva rám, de legalább túl vagyunk rajta.

Sajnos alig telik el egy hét, az öreg kodi ismét ellenfelet keres és ismét „5on5 HIGH teams” jelleggel és meglepő módon a múlt héten elnáspángolt ismerősöm ismét rám ír, „mehet”.

Ledöbbenek. Nemmel válaszolok, majd padlóra küldő válaszként már érkezik is a szokásos rész : „Ezek a beképzelt prók mind ilyenek”.

A hiba minden bizonnyal / feltétlenül / egyértelműen az én készülékemben keresendő.

Elnézést hogy ilyen baromságokkal illusztráltam a helyzetet, szeretnénk ha megértené mindenki a sokszázadik komment után hogy nem "lenézzük őket", pusztán nincs időnk - különben az olyan meccsektől esünk el amiből képesek vagyunk tanulni, fejlődni is valamit…

… már pedig azt legjobban csak nálad jobbaktól lehet…

Tisztelettel,
az ancients kommuna ( KODIAK gondolatai erotikusabb köntösben )