I. Kezdjük a legelején...
Ez a cikk is úgy indul, mint minden történet, amibe belekezdek... Igazából a FoP vs cealum meccs videóját töltöttem fel az indavideora
, amikor arra gondoltam, hogy leírom a körülményeit, valamint, hogy miért is pont arról a meccsről készült film, azon túl, hogy szép fregek születtek. Tehát eszembe jutott a FoP és a cealum rivalizálása és annak előzményei, illetve, hogy miért pont a cealum volt az a csapat, akitől tartani kellett a Szolnok Lanon. Aztán arra jutottam, hogy a legelején kezdem...

Akkoriban kezdtek alakulgatni a klánok, de még warok nem igazán voltak. Kiderült számomra, hogy zek a klánok Roger Wilko-t használnak, hogy beszélgessenek (innen jön a hullawilko elnevezés). Ha valaki jól játszott publikon azt elhívták egy klánba. Engem is meghívtak a CS-SC-be, ahova szívesen csatlakoztam. Innentől kezdtem megörökíteni a játékomat srceenshotokkal, mert a videokészítés akkoriban még fel sem merült az emberekben. Ezek valahogy így néztek ki.
Maga a játék egész fura volt, ha visszagondolok. Az m4-en távcső volt egy ideig, de_aztecon az emberekbe belecsaphatott a villám, ráadásul a warokat 9vs9-ben vagy 7vs7-ben játszották de_nuke, cs_arabstreets, cs_deadcalm, de_aztec, cs_church, as_oilrig, cs_italy pályákon. A lamas.hu-n van erről egy elég jó kis cikk, hogy hogyan fejlődött a counter-strike.
Élveztem a CS-SC-s időszakot: warozgattunk, csörözgettünk, taktikáztunk és néha még nyertünk is. CrON keménykezű irányítása alatt fegyelmezett, sportszerű és stabil csapatnak számítottunk, de az ESS, a KO és a HUB elég magabiztosan meg tudott minket verni.
Jó volt elpublikolgatni Flavius-szal, flerd-del, ziTivel, MorTéval, Kölyökkel és még egy csomó emberrel. De lassan nagyobb babérokra kezdett fájni a fogam. Öcsém, Predator4 bekerült a KO-ba, ami akkor az egyik legjobb csapatnak számított. Elkezdtem gyakorolni, hogy én is bekerülhessek a legjobbak közé. Kiléptem a CS-SC-ből és jelentkeztem a KO-ba, ahova fel is vettek.
Élveztem a CS-SC-s időszakot: warozgattunk, csörözgettünk, taktikáztunk és néha még nyertünk is. CrON keménykezű irányítása alatt fegyelmezett, sportszerű és stabil csapatnak számítottunk, de az ESS, a KO és a HUB elég magabiztosan meg tudott minket verni.
Jó volt elpublikolgatni Flavius-szal, flerd-del, ziTivel, MorTéval, Kölyökkel és még egy csomó emberrel. De lassan nagyobb babérokra kezdett fájni a fogam. Öcsém, Predator4 bekerült a KO-ba, ami akkor az egyik legjobb csapatnak számított. Elkezdtem gyakorolni, hogy én is bekerülhessek a legjobbak közé. Kiléptem a CS-SC-ből és jelentkeztem a KO-ba, ahova fel is vettek.

Az ESS ezek után megvált MorTétól, aki új csapatot alapított szolnoki barátaival: KisA-val, Mc-vel és Dreamwalkerrel Fuck off Point néven. Két hónappal a Team Warz után rendezték meg az EQ3-at, ami az ELTE impozáns gömbaulájában kapott helyet és az addigi legnagyobb magyar CS LANnak számított. Magabiztosan érkeztünk, még szponzorunk is volt. A Network Game Center adott nekünk egy gépet, amit használhattunk és segítettek a LANon, ha bármi technikai problémánk volt. A csapat kicsit más felállásban jött a versenyre, mint a Team Warzra, mivel Grantot az utolsó pillanatban helyettesíteni kellett, így Predator4, Kölyök, Nes, Kislány, Kamikaze, Danger és KODIAK lett az LU. Simán is ment minden, amíg le nem mentek a csoportmeccsek. Mivel a seeding mint olyan még nem igazán volt ismert fogalom, így a csoportmeccsek után összekerültünk a FoP-pal, akik a torna másik nagy esélyesei voltak az ESS mellett... Az első mapon, az általuk választott de_nuke-on szoros meccset játszottunk, de nyertünk, viszont a szünet után a mi legjobb mapunkon, a de_dust-on csúnya vereséget szenvedtünk és el kellett búcsúznunk a versenytől...